Betöltés

https://anagykerdes.hu/wp-content/uploads/2019/11/beach-1868772_960_720.jpg
“Az igaz ember pedig hitből él”

Amikor Luther Mártont először megszólította elemi erővel a Rómaiakhoz írt levél igéje: „Az igaz ember pedig hitből él” (Róm 1,17), egész további életét meghatározta ez a kijelentés. A reformációnak is ez az ige lehetne a jelmondata. A reformátor világosan megértette, hogy milyen nagy tévedés az emberi cselekedetek üdvözítő erejében bízni, és milyen nagy szükség van a Krisztus érdemeibe vetett állhatatos hitre.

Sok mindenben hihetünk, akár önmagunkban is, vagy egy másik emberben, valamilyen kitűzött cél elnyerésében stb. De az a hit, amit a Biblia itt említ, egészen másról szól. A Jézus Krisztusban való hitet jelenti, az Ő megváltó áldozatában, az Ő szeretetében való hitet. Ha elhiszi az ember, hogy őt Isten szereti, és ezért bízik benne, akkor hit által él. Nemcsak gondolatban, szóban, hanem cselekedetben is, mert ez a hit egyben cselekvést is jelent. Ahogy Jakab apostol írja: „Mutasd meg nekem a te hitedet a te cselekedeteidből, és én meg fogom neked mutatni az én cselekedeteimből az én hitemet.” (Jak 2,18)

A hit önmagában is az élet mozgató rugója. Hétköznapi példával szemléltessük! Ha pl. Budapestre szeretnénk elmenni busszal, akkor hisszük, hogy a busz elvisz oda. Ezzel a hittel szállunk fel a járműre a megállónál. Hisszük, hogy a sofőr tud vezetni, a busz működőképes, van kereke, kormánya, és elvisz a célig. Nem is kérdezzük meg mindezt az indulásnál, hanem bizalmunk jeléül megvesszük a jegyet. Hit által élni a hétköznapokban, azt jelenti, hogy aszerint élünk, amit gondolunk, amiben bízunk, amit vallunk. Az Istenben való hit pedig azt jelenti, hogy hiszünk Isten szeretetében, megváltó kegyelmében és abban az erőben, amit ad nekünk ahhoz, hogy hogy véghez tudjuk vinni a ránk vonatkozó legjobb akaratát. Ez a hit a lelki élet forrása, éltető, mozgató rugója.

A reformációban világosan megértették, hogy a hit alapja és zsinórmértéke Isten kinyilatkoztatott igéje, a Szentírás. Isten szavában megszentelő, megjobbító erő van (Ján 17,17) – tanította Jézus. Ez a lelki élet forrása, tápláléka, iránymutatója. Ha mély meggyőződéssel befogadjuk szívünkbe, akkor olyan természetesen fog ott élni, munkálkodni, mint ahogy a nap, a víz, a meleg élteti, növeli a földbe vetett magot, a kisarjadó növényt, egészen a virágzásig és gyümölcstermésig.

A hétköznapi életben is napról-napra hitből élünk. Hiszünk abban, hogy ha reggel kimegyünk a fürdőszobába és megnyitjuk a csapot, akkor víz fog folyni belőle. Lelki értelemben ugyanilyen természetesen bízunk Istenben, hiszünk az Ő szavában, ígéreteiben, és eszerint cselekszünk. Ahogy hisszük, hogy reggel felkel a nap, ugyanígy hisszük, hogy „napról-napra megújul az Ő kegyelme”. Ez a bizalom és hit ad a léleknek életet, értelmet. Ezzel a meggyőződéssel valljuk, hisszük, hogy értelme van az életünknek. „Énekeljetek az Úrnak, áldjátok az ő nevét; hirdessétek napról-napra az ő szabadítását.” (Zsolt 96:2) „Áldott legyen az Úr! Napról-napra gondoskodik rólunk a mi szabadításunk Istene!” (Zsolt 68:20)

Az életadó hit azt jelenti, hogy hiszünk abban, Aki kinyilatkoztatta a Szentírást, hiszünk abban, hogy a szava igaz és a jó élet zsinórmértéke. Hiszünk abban, hogy megváltott az önzésünkből, hogy megigazított, azaz jobbá teremtette az életünket a megbocsátás kegyelme és szeretete által. Hiszünk abban, hogy új életünk van Krisztusban.

Ha valaki megkérdezi tőlünk, hogy mi a te hited? – akkor az élethez való viszonyunkra, az alapvető állásfoglalásunkra kérdez rá, arra, amire építünk. Hogy mi irányít bennünket, hogy mi vezérel az életben, hogy milyen célt tűztünk ki magunknak és milyen az irányban haladunk? Pontosan ezt érti a Szentírás is a hiten, csak lelki értelemben. A mi célunk, irányunk és haladásunk: Jézus Krisztus. Őbenne van „a bölcsességnek és ismeretnek minden kincse elrejtve.” (Kol 2,3) A Vele való közösség és az ő igéje szerinti élet az igaz élet. Pál apostol így vall minderről, összefoglalva hit általi élet lényegét „Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta értem.” (Gal 2,20)

A hitből való lelki élet olyan természetessé válik számunkra, mint a hétköznapi életben a megszokott cselekvéseink, amelyek szinte mindig a dolgok természetes működésébe vetett önkéntelen hitünkből fakadnak. A Nap felkel, a csapból folyik a víz, az ajtó kinyílik stb. A hit által élő emberben mélyen él a meggyőződés, hogy az élet minden eseményében, történésében az élet természetes velejárója, hogy Isten szeretete változatlan, gondviselése, kegyelme velünk van, maradéktalanul bízhatunk Benne! Nem hagy magunkra, mindenhová elkísér. Ő az erőnk forrása!

Érdemes hit által élni, mert Jézus szeretete, öröme és békéje áthatja szívünket-lelkünket. És azért is, mert ez az élet az igazi emberi élet!

„Adja meg nektek az Ő dicsősége gazdagságáért, hogy hatalmasan megerősödjetek az Ő Lelke által a belső emberben, hogy lakozzék a Krisztus a hit által a ti szívetekben. A szeretetben meggyökerezvén és alapot véve, hogy megérthessétek minden szentekkel egybe, mi a szélessége és hosszúsága és mélysége és magassága az Isten jóvoltának. És megismerjétek a Krisztusnak minden ismeretet felül haladó szeretetét, hogy ekképpen beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig. Annak pedig, aki véghetetlen bőséggel mindeneket megtehet, feljebb hogynem mint kérjük vagy elgondoljuk, a mi bennünk munkálkodó erő szerint, Annak légyen dicsőség az egyházban, a Krisztus Jézusban, nemzetségről nemzetségre, örökkön örökké.” (Eféz 3,16–21)

Szabó Attila

A weboldalunkon sütiket használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, a közösségi médiafunkciók és a forgalom elemzéséhez. Több információ

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close