Betöltés

https://anagykerdes.hu/wp-content/uploads/2019/11/luther-1821759_960_720.jpg
MIT TANULTAM LUTHERTŐL?

Lutherre elsősorban reformátorként emlékszik a történelem, viszont ő elsősorban teológusnak tartotta magát. Hadd osszak meg néhány tanulságot, amit adventista „teológusként” (ő minden hívőt annak tekintett) én is megfontolandónak tartok:

  1. Az Ige Krisztussal köt össze a Szentlélek által. Az írott Ige, a megtestesült Igével hoz létre egy élő találkozást, ahol már nem én kutatom az Írást, hanem az vizsgál és értelmez engem. A teológusok egyik legnagyobb kísértése talán az, hogy a „szakma” gyakorlása közben is csak a szöveggel foglalkozunk, hogy megtaláljuk az „ottani” és „akkori” értelmet, miközben mi magunk kívülállók maradunk. Luther úgy olvasta és hirdette az Igét, hogy abban Isten szólalt meg.
  2. A Szentírás tekintélye mindenek felett való. Minden időben voltak olyan hamis közvetítők (próféták, egyházak, vallási vezetők, törvény, hagyományok stb.), akik Istenre hivatkozva szóltak az emberhez, de valójában nem rendelkeztek az isteni felhatalmazással és üdvöt adó, átformáló erővel. Minden ilyen hamisítvány Krisztustól eltávolít, és emberekhez köt. Az Igében Isten a „valóságot” mondja ki rólam. Az Igében találkozhatok leginkább „Isten üdvözítő kegyelmével”, ami átformálja életemet.
  3. A Biblia megértése küzdelem. Az örök Ellenség mindig azon dolgozik, hogy ne halljuk meg Isten szavát. Ha eltávolít az Igétől, vagy egyszerűen nem értjük a szót, már elérte célját. Luther hármas bibliaolvasási szabálya (Oratió, Meditatio, Tentatio) is erre a közdelemre emlékeztet. Könyörögnünk kell imádságban, hogy Isten Lelke világosítson meg az olvasás közben. Az Ige felett való elmélkedés is egy lelki küzdelem, hogy „sohase fáradjunk bele”, ill. a „külsőleg” való kutatáshoz is legyen kellő szorgalmunk, figyelmünk és kitartásunk. Végül, ahogyan Luther hálás tudott lenni „pápista” ellenségeiért, hogy támadásaikkal kiváló teológussá tették, én is hálás lehetek azokért a külső támadásokért, kísértésekért, melyek Isten Igéjéhez „hajtanak” erőért, tanácsért, vigasztalásért. Én magam is akkor tanultam a legtöbbet, mikor megkérdőjelezték hitemet, vagy személyes próbák értek.
  4. Nyitott szívvel és elmével olvasni. Luther nem vetette el a rendelkezésre álló tudományos eszköztát alkalmazását, az Biblia megértéséhez. A bibliai nyelvek ismerete, a szövegek elemzése, kontextualizálás, a kortörténeti- és bevezetéstani kérdések kutatása önmagában nem volt elvetendő számára. Növekedett a megértésben, nyitott volt az új felismerések megfogalmazására. A bibliai könyvekhez írott előszóit rendszeresen revideálta, ha kellett átdolgozta. Az igetanulmányozás sohasem egy lezárt munka. Újra és újra vissza kell térni, hogy világosságunk egyre nagyobb lehessen.
  5. Az Igében Isten MOST akar megszólítani. Luther írásmagyarázati személetével szemben talán felróható az „ennaratio”, miszerint „Luther ’beleolvas’ a szövegbe olyan dolgokat, amelyek nincsnek benne.”[1] Ott is Krisztust látja a szövegben (jellemzően ószövetségi helyeken), ahol az elsődleges értelemzés nem Róla szól. Ismerve Luther szenvedélyét az „evangélium ügyéért”, ez a prédikáció jellegű írásmagyarázat arra tanít, hogy Isten elsősorban itt, most és engem akar megszólítani. Ez a látásmód megóvhat attól a kísértéstől, amire Jézus figyelmeztette a korabeli írásmagyarázókat, hogy kutatják az Írásokat, mert azt hiszik, abban van az örök élet, és közben nem akarnak Jézushoz menni, aki valójában az élet Forrása.

 

Kis István

[1] Fabiny Tibor: „Luther krisztocentrikus bibliaértelmezése”.

A weboldalunkon sütiket használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, a közösségi médiafunkciók és a forgalom elemzéséhez. Több információ

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close